2010. november 18., csütörtök

Díj és elmélkedés


Egyszerre több helyről is megkaptam a kreatív blogger díjat, aminek természetesen nagyon örülök, mert
  • jó, ha gondolnak rám
  • jó, ha érdemesnek tartanak rá
  • örömmel tölt el, hogy valakinél benne lehetek a top 7-ben
És még persze sorolhatnám.  A 7 dolgot is megpróbálom pontokba szedni.

  • A legfontosabb, hogy senkit nem szeretnék megbántani, szóval kérem, hogy senki se vegye személyes sértésnek a továbbiakat.
  • Bevallom töredelmesen - bár ez szerintem eddig sem volt nagy titok - hogy nem szeretem a blog díjakat. Ennek nem 7, hanem ezer oka is van.
  • Többnyire ugyanolyan okból kifolyólag, mint a körlevelet sem. Erről egyszer elmentettem egy oldalt, ami tökéletesen összefoglalja az ezzel kapcsolatos aggályaimat.
  • A blogger díjjal is az a fő baj, hogy időnként tömegesen tűnik fel, és átsüvít a blogokon. Az ember, nem akarva megbántani a többieket, kényszert érez, hogy erre muszáj válaszolni, végigcsinálni az előírt szabályokat stb. Gondolkodhat rajta, hogy kinek küldje, mit is írjon indoklásnak. Mit írjon magáról, ha éppen ez a kérés. Biztos vagyok benne, hogy sokaknak ez nem okoz problémát, nekem igen. Akiket kedvelek, azokat egyébként is szüntelenül figyelem, minden oldalukat, bejegyzésüket elolvasom, a Cewe galériában nincs olyan oldal, amit ne néznék meg, a legtöbbet kommentezem is. Ha még van időm, energiám, a személyes blogokhoz is írok megjegyzést. Tehát igyekszem éreztetni is az érdeklődést, magamtól, örömmel.
  • Ugyanígy gondolkodom a magam blogjával, oldalaival kapcsolatban. Akit érdekel mit csinálok, észreveszi az oldalaimat. A cewe összes cikkét maximális odafigyeléssel próbálom elkészíteni, messze meghaladva, ami a  „munkaköri kötelességem” lenne. Ezért nekem a legnagyobb elismerés, ha a cikkhez kapok akár egy szót, hogy ez klassz volt, és hasznos. Ez nagyon fontos visszajelzés számomra, feldob, és további lelkes munkára ösztönöz. Ugyanígy, ha egy oldalamhoz kapok kommentet, az is nagyon jól esik. 
  • A blogdíjak hada nekem egy kényszerpályának tűnik. Muszáj továbbadni. Mert dehogy akarok én mást megbántani. Aztán válasszak is akárhány embert, amikor annál sokkal többet kedvelek, és figyelek. Van olyan időszak a blogokon, amikor annyi a díj, hogy a bloggerek bejegyzéseinek nagy része ebből áll. És ebben az időben, míg ezzel foglalkozunk, akár készíthetnénk egy scrap oldalt is, ami lényegesen többet mond el rólunk, mint pár kínunkban (legalábbis nekem az) összeszedett gondolat. 
  • És akkor még egyszer. Aki csak egy kicsit is ismer, nagyon remélem, nem sértődik meg. Eszembe sincs senkit megbántani, ráadásul akiktől díjakat kapni szoktam, mind fontosak számomra, csak ezt a közös figyelmet én másban látom megfelelően megvalósulni.
  • Szerintem most iszonyat sokat meg lehetett rólam tudni :) Ehhez képest mi az, hogy természetesen élek-halok a családomért, imádom a tejeskávét, a csokit viszont nem:))

12 megjegyzés:

Gólya írta...

Engem nehéz megbántani :)
Nem bántódtam meg. Nagyra tartom, ha valaki őszinte. Nekem még mindig vicc új, mert újszülött vagyok a blogolásban, sőt blog hiján kaptam blogger dijat :)))))
Neked nyilván már uncsi.Sztem nagyon klassz, hogy leirtad az őszinte véleményed. Aki ezt olvassa már nem fog küldeni Neked több ilyet :)))))

Rita006 írta...

Én sem bántódtam meg, hisz ismerlek és azért is tisztellek annyira, hogy kimondod a véleményed! Egyet is értek Veled meg nem is. Én csak a gesztus oldalát, a valóban „kinyújtjuk kezünket a másik felé” részét nézem (tudoooom szentimentális és friss motoros vagyok). No meg a futótűz közepette rálelek olyan blogokra amik tulajdonosai szimpatikusak, és máskor is szívesen betérnék hozzájuk.
Tudd: nekem díjjal vagy anélkül, de valóban kreatív blogger (sőt annál sokkal több) vagy!
(Egyébként pedig nem először érzem hiányát egy írott „blog etikettnek”, hogy mit-hogyon kell, illik a blogvilágban.)

Kovaxka írta...

Ó, mennyire egyetértek és imádlak, hogy ezt nyíltan be is merted vállalni! Azért én egy kicsit örülök is ezeknek a díjaknak és mindannyian tudjuk, hogy nem ez a lényeg! :)

Kisnyul írta...

Egyetértek a bejegyzéseddel. Én két napja rágódom azon, hogyan közöljem ezt a blogomon. Most adtál egy lökést....Estére összeszedem magam és kiírom magamból....

Köszönöm!

jociandi írta...

Egyetértek. Nekem is szimpatikusabb a kommentelés, azoknak úúúgy tudok örülni. :) (már ha ugye scrapelnék mostanság, kucc, kucc, kucc...) Persze meg tudom érteni azokat, akik szeretik a blogdíjakat, de én annyira sajnos nem.

Mörjike írta...

Oh, de egyetértek. Én is 2 napja gondolkodom, írjak ne írjak. Ráadásul ugye nem először jött erre ez a díj. :) Sebaj, örülök az őszinte vélemyénednek és totál egyet értek.

Krisz írta...

Teljesen egyetértek veled én is, de azért valjuk be néha egy díj is jólesik az egónknak! :)

Lululu írta...

Szívemből szóltál. :)Minden szavaddal egyetértek.
Bár én egy szót sem szólhatok, mert ezúttal egyetlen blogdíjat sem kaptam (létezik rajtam kívül ilyen scrap-blogos?). :) Talán mert mikor kaptam, még sosem adtam tovább (illetve legelőször)? Vagy mert nem vagyok top7. :)

icka írta...

Krissz, ez a láncleveles tanfolyam marha jó! Kár, hogy nem lehet lánclevélként elküldeni (mert ugye az hülyeség lenne :D)!
Én még soha a büdös életben nem küldtem tovább ilyen levelet, értetlenül álltam az egész előtt, de nagyon jó, hogy valaki megfogalmazta elmésen és humorosan helyettem!
Egyetértek veled a blogdíjas dologban, én sunyi módon "el szoktam felejteni" blogolni, de megköszönni azért szoktam.
De valamiben nem értek veled egyet! Hogy a francba lehet az, hogy nem szereted a csokit??? :)

Juma írta...

Krisssz, örülök, hogy felszínre került az a díjazás dolog! Új "scrappesként" büszke voltam arra, hogy @gitól kaptam életem első díját a blogomon. Véleményt mondott rólam - nekem.Ezután örömmel köszöntem meg mindazoknak, akik addig is segítettek eljutni.
Tudom magam is, macerásabb azokat a feltételeket teljesíteni és valamivel több időbe is telik, mint a komment. A komment egy oldalra szól, a díj, kicsit többet mond.
Igazad van, másra, hasznosabbra is fordíthatod az idődet, mint a díjjal kapcsolatos "kötelezettség", de a kommentelés is időbe kerül, galéria+blog, ahol azért többet megtudhatok egy oldal hátteréről.
Nem felejtem el, hogy a munkádon felül mennyi mindennel segítesz minket. Úgy gondolom, ezt kommenteléssel és örömmel mindig jelzem is.

Mostanában már attól kezdett kicsit lelkiismeret furdalásom lenni, hogy többször elhangzott, hogy én könnyen fejezem ki magam szavakban, írásban. ... én is az oldalamban szeretném ezt megtenni. De jelen pillanatban még ez vagyok én.

Szerintem nagyon jó volt az az ötletetek Kisnyullal, hogy jelöljük a blogunkon, hogy ki az aki igen és ki az, aki nemet mond a díjazásra. Én már elkészítettem volna a blinkie-t, de sajnos nem tudok olyat készíteni - majd néhány hónap múlva. Ezért döntöttem úgy, hogy egyszerűen kiírom a blogomra!

A kör-email-os "dolgozattal" kapcsolatban egyetértek, csak a stílusával NEM!!!!
... és semmiképpen nem érzem egyenlőnek az olyan típusú kör-emailokat a díjazással. Az egyik nem hordoz értéket, a másik azonban szerintem igen.

Igazad van, attól szebb a világ, hogy mindannyian mások vagyunk!
Képes vagyok arra, hogy tiszteletben tartsam mások véleményét. Valószínű, hogy a világra és minden egyébre érzékeny típusú emberek közé tartozom, ezt bevállalom. Amíg nyilvános a blogom, engedem, hogy mások, ha akarnak megismerjenek az oldalaimon és a bejegyzéseimen keresztül.

Nincs bennem sértődöttség, csak felvállalom és bevállalom a véleményem.
Szerintem, sok társunknak segítünk azzal, hogy a helyére kerülhetnek ezek a dolgok!

Továbbra is otthonomnak tartom a CEWE-t és változatlanul köszönöm azt a segítséget, amit az elmúlt hónapokban kaptam és a következőkbe fogok kapni Tőled!

Persze, megint nem voltam rövid:-)))

kreatívhit írta...

Szerintem is ezeknek a blogdíjjaknak a többsége tartalom vesztett lett.Legalább is amiket én megismertem.Maga a motívuma jó de szerintem sokkal személyesebb egy saját készítésű apróság bármi mint az ilyen futószalag emblémák.Persze az újdonságot finoman kell bevezetni és a a régit pedig szakaszosan kell elhagyni. Valószínűleg így lehet a legalacsonyabb szinten tartani a sértődöttséget.

krisssz írta...

Mindenkinek köszönöm a hozzászólást:) Én mindenkivel egyetértek, azzal is, aki másképp gondolja:) Mindenki csinálja úgy, ahogy neki jól eseik, csak valahogy valóban jó lenne megoldani, hogy csak olyan kapjon, aki tényleg örül neki.
Juma, neked is köszönöm a hozzászólást. Nekem a láncleveles cikk stílusával sincs bajom, nagyon viccesen írja le a véleményét. Egyébként, ha tömegesen kapsz idióta leveleket, lehet, hogy neked is eleged lesz:) Mostanában nem kaptam, de egy időben rengeteget. Mit hova küldjek, továbbítsam ezt a levelet 20 helyre, mert különben végem lesz, meg hasonlók. Mikor rátaláltam erre a láncleveles cikkre, nagyon megörültem, és minden lánclevél küldőnek el is küldtem. A legjobb ismerőseimnek is:) Érdekes módon egyébként egyik sem sértődött meg:)
A blogdíjjal is ez a gáz, heti 3-4 után már nem volt őszinte a mosolyom:) De, aki szereti, az persze küldözgesse, nincs ezzel semmi baj. Én nem fogadok, és nem küldök blogdíjat, viszont akár éjjel 11-kor is válaszolok bármilyen kérdésre, ezt szerintem sokan megerősíthetik:)
Ismételten remélem, hogy senkit nem bántok meg ezzel, és elfogadja az álláspontomat:)