2010. július 30., péntek

Az én véleményem

Sokáig nem akartam ennél jobban belefolyni a témába, aztán most mégis úgy döntöttem, leírom, mit gondolok. Azon egyszerű okból kifolyólag, hogy – ismerve magam – onnantól kezdve lezártnak tekintem a témát, és nem agyalok rajta.
Az elég súlyossá váló helyzetet én két részre bontom. Az egyik, a mit is tölthetünk fel egy galériába kérdése, a másik, hogyan kommunikáljuk megfelelően, amit el akarunk érni.
Első rész. Engem még soha nem zavart kép a galériában. Ha nem tetszik, átfutok rajta. Ritkán kommentelek (a saját oldalamon kívül), mert nincs rá időm, de nagyjából képben vagyok, a readeremben szerintem mindenki benne van, így látom, hogy ki mit csinál. Csinálja, mert örömet okoz és kikapcsol az alkotás, vagy bármi másért, ez az ő dolga.
Én most – felvállalva a közutálatot – nem fogok általánosságban írni, nevén nevezem, akiről írok, nekem így korrekt. Senkit nem szándékozom megbántani, csak remélem, hogy ez lejön, ha mégsem, hát lelke rajta.
Van stílus, amit szeretek, van, amit nem. Egyébként mindenből lehet tanulni. A rosszból is. Soha nem használtam stock fotót, de nem zavar, ha más használja. Az egyik kérdés, hogy én miért scrappelek, a másik, hogy miért teszem fel egy galériába. Ha felteszem, nem azért teszem fel, hogy a fél –számomra ismeretlen – világnak mutogassam a családi életünk apró részleteit, hanem azért, hogy az akármilyen fotót, hogyan foglaltam oldalba. Mert ebből lehet inspirálódni. Ha külföldi galériában látok egy oldalt, egyáltalán nem biztos, hogy meg tudom ítélni, hogy az saját fotó vagy sem. Attól még leshetem a stílusát, amit át tudok venni.
És akkor milyen oldal is kerülhet egy galériába? Nyilván, amit a tulaj megenged. De mi alapján lehet válogatni?
Ne lehessen ronda oldalakat feltenni, mert nem lehet belőle tanulni, még akkor sem, ha saját gyerek van rajta? (Szerintem lehet, mert majd fejlődik, tanul, és milyen jó lesz látni ezt a fejlődést)
Ne lehessen egy fotót ezerszer megscrappelni, mert az baromi unalmas? (Engem ez sem zavar, mert úgyis csak az oldal összhangja, ami érdekel.)
Ne lehessen CT-t felrakni? (Itt is az az érvényes, hogy az oldal a lényeg. Baromi igényes CT munkák vannak, és igen, reklámoznak egy készletet. És? Pont ezért vásárolok, mert látom, milyen jó oldalt lehet belőle készíteni.
Ne legyen fantasy? Miért?? Erre már nem is tudok mit írni. És írom ezeket úgy, hogy nem használok stock fotót, nem készítek fantasyt, és nem scrappelek egy képet ezerszer.
A hozzászólásokat is végigolvastam blogokon és a fórumon is. Van, amivel egyetértek, van amivel nem, és van, amin csak mosolygok:) Aki egyetért a vezetéssel, annak simi, aki nem, azzal keményebb a hangnem. Totál érthetetlen például a Laceenak írt válasz stílusa. Mert leírta teljesen normálisan, amit gondol. És igen érdekes ez a rész: „Olyan hangot engedsz meg magadnak, amit én Veled, sőt semelyik ismerősömmel nem mernék megütni egy nyilvános fórumon.” A lényeg a nyilvános fórumon van. Mert ott viselkedni kell. Biztos kevesen ismerik a Jociandi – Gigi konfliktust, nem is részletezném. De én is belekeveredtem, és mit mondjak, Gigi „nem nyilvános” stílusa mélyen megdöbbentett. Ezt meg is írtam neki, szóval nem lesz újdonság. Én ilyen hangot se nyilvánosan, se amögött nem engednék meg magamnak. Pláne azok után, hogy valamicskét tettem is az Sb-ért, örömmel, és pusztán barátságból.
Még egy furcsa bejegyzés részlet Didótól : „ Azt hiszem nem mondok újat, hogy ha azt mondom sajnos ma már másról szól az egész dolog!! Ma már az számít - a scrapperek nagy részében - hogy kinek - mennyi ct tagsága van, és hama-hama meg kell csinálni a kövi oldalt, hiszen szorít a határidő!”
Mondja, mikor most is 8 CT tagság van a neve után. Didó lehet, hogy most utálni fogsz, de ezt tényleg nem értem. Különleges oldalaid vannak, mindig megnézem, sokat lehet belőle tanulni. Gondolom, Te is azért kezdtél CT-zni, hogy megismerjenek, és elérd azt, ahol már most vagy. De Te is felhasználtál ezerszer egy fotót, ami engem nem érdekel, mert mint írtam, engem a design inspirál. Fotós inspirációért egész más oldalakat látogatok. De miért kell akkor leszólni azt, akinek ugyanolyan céljai vannak a CT-vel??
És nagyon sajnálom Tincit, aki most kiborult az egészen. Számtalan „bűne” van. Rengeteget CT-zik, stock fotókat használ, sok fotót többször is, és még rokon is. Én egyébként úgy látom, hogy Tincit senki sem bántotta, csak ő érzi úgy. És szuper érzékkel alkot oldalakat, ahol szintén nem nézem, hogy milyen kép, csak azt, hogy milyen az oldal. Próbáltam utánozni, hihetetlen béna lett:) De jó látni az oldalait, mert lehet belőle tanulni.
Mindenkivel egyetértek viszont, aki a békés megoldás mellett van:)
A kettesszámú gond a megfelelő kommunikáció. Erről is csak a saját véleményemet írom természetesen. A tulajdonosnak joga van akármilyen döntés hozni, a tagság vagy elfogadja, vagy sem, ez is saját döntés, aztán mindenki viselje a következményeket. Az említett Jociandi kontra Gigi vitának is az volt a lényege, hogy ha Gigi másképp intézi, Jociandinak nem lett volna oka berágni (teljes joggal, pedig igen békés és szelíd lány) , engem nem kellett volna sértegetni, és az egészből nem lett volna „ügy”. Itt ugyanez volt. Nem két lányt kell kiszúrni (miközben végignéztem a galériát, és nagyon sokat lehetne), és ugyan rendkívül udvarias, és roppant kedves stílusban, de felkérni őket arra, hogy ilyen és ilyen képeket ne töltsenek fel, hanem pl. úgy, mint Eralilla, lehetett volna egy fórumot nyitni, hogy van egy ilyen probléma, többeket zavar, nem ez az oldal mondanivalója vagy bármi, és mi a véleményetek róla. Fogytán a tárhely is. (erről ugyan megvan a magam véleménye, a tárhely ma már nem tétel, 2 olyan saját oldalam is van, ahol fizetek a tárhelyért, és még a Cewe is, amit ugyan nem én fizetek, de tudom, hogy mennyibe kerül. ) Szóval valós érzéseket elmondani, és megbeszélni. Akkor senkinek nincs oka megsértődni. Persze tulajdonosi döntés, ha nem így történt, de akkor ennek következményeit –ami jócskán van – is méltósággal viselni kell. A scrapbook nagy üzlet, ezt mindenki látja, aki vásárol. Az SB is üzleti vállalkozást hozott létre, ami a sb terjesztésén kívül teljesen jogosan azt a célt is kitűzte, hogy ebből bevétele legyen. Ezzel sincs az égvilágon semmi gond. Csak nem kellene mindig és csakis a fennkölt gondolatokat sugallni, amikor az elképzelések mögött üzleti célok vannak, és ezek az üzleti célok határozzák meg az oldal arculatát. Ez rendben is van, csak fel kell vállalni.
Na, ezt tuti senki nem olvassa végig, de én legalább kiírtam magamból:))
Beszúrok ide egy dalt, nagy kedvencem, és ilyenkor azonnal beugrik. Ez Bence zenetanárja, akit imádunk. Iszonyat régi felvétel, de a szöveg mindig érvényes:

Mindenki nem fog szeretni,
Jó lecke volt mára ennyi,
Mindenki nem fog szeretni,
De emiatt nem kell kétségbe esni.

Több az, ha kevesen szeretnek,
De jó az, ha veled nevetnek,
Érted, ha kell tűzbe mennek,
És mosolyuk őszinte.


2010. július 29., csütörtök

Berény

Ezt az oldalt a heti Kedvenc kihívásra készítettem.

2010. július 25., vasárnap

Csak úgy

Mit lehet csinálni, ha egész nap esik az eső? Például scrappelni:)

2010. július 19., hétfő

Tiszánál

Ezt az oldalt a heti Cewe kihívásra készítettem.


Az oldal sablonját külön elkészítettem, és normál oldal méretben is.



Letöltés/Download

2010. július 11., vasárnap

Sejtettem

, hogy nem úszom meg. Mármint a motormániát. Persze, amíg csak a lábbal hajthatós műanyagmotor, majd a majdnem "igazi" kismotor volt műsoron, nem kellett aggódni. De eljött az a kor, amikor már vizsgát lehet tenni, és a közúton motorozni. Nem szólhatok egy szót sem, a segédmotort még megúsztam, a 125 ccm-t nem fogom. Persze legyen ez az én bajom:) Ha már a gyakorlásnál tartunk, megnéztem, hogy mennyibe is kerül ez manapság, mert utoljára a legnagyobb 20 éve vizsgázott. Hát nem hittem a szememnek, ha minden jól megy (értsd nem bukik meg), akkor is majdnem százezer a vége! Elképesztő! Mindenesetre pár fotó készült ma, és abból persze egy oldal is.

2010. július 9., péntek

Balatonszabadi Sóstó

A papám épített egy házat valamikor 1944 körül Balatonszabadi Sóstón. Néhány emlékfoszlány megmaradt. A vonat kattogása, a délutánonként pléhbögrében kirakott tejeskávé íze (a Talajjavító Vállalatnak volt bérbeadva, és uzsonnaként rakták ki), a nádas-mocsaras út, ami levezetett a Balatonra, ahol jókat lehetett sarazni. Sokat nem voltam lent, mert a mamám viszont utálta a Balatont:) Aztán már nem tudom mikor, el is kellett adnunk ugyanennek a cégnek (fillérekért), mert jött valami szabály, hogy ekkora ház aztán nem lehet magánkézben. Tavaly megkerestem. A kapu nyitva volt, így be is tudtam sétálni. Eladó. Kíváncsiságból fel is hívtam a kiírt számot, persze iszonyat ára van. Pedig most 2 utca és egy parti lakópark választja el a víztől. És persze a beton. Előbányásztam a képeket, és készítettem egy emlékoldalt. Lesz neki párja, ha könyvbe kerül, leírom a történetét is.


Készítettem belőle egy sablont is, ha tetszik, töltsd le!:)


Letöltés/Download

2010. július 5., hétfő

Csinálj, amit akarsz!

Ez a feladat a Cewe heti kihívásán. És még freebie is van hozzá!

Letöltés/Download

2010. július 1., csütörtök

Ágost

néha már mosolyog.Fél órát tartottam a gépet, és hülyeségeket gügyögtem, hátha sikerül egy félmosolyt legalább kicsikarni, de nem jött össze:) Komolyból van egy csomó. Ezen is az, de annyira cuki! És persze nem vagyok elfogult:) Az oldalkészítés a szokásos, amit rátettem, többnyire leszedtem, és még ezt is soknak találom:)
A szöveget a trikója elejéről szedtem:) Van neki olyan is, hogy Daddy's little Hero:)