Menthetetlen vagyok
, most már tisztán látom, ha az előző bejegyzésem után még reménykedtem volna.
Elmentünk a Szépművészeti Múzeumba. Az egyik, amit megnéztünk, a Nuda Veritas. Gustav Klimt és a bécsi szecesszió. Imádom Klimt műveit, nagyon élveztem a kiállítást.
A másik, Fernando Botero kolumbiai festő kiállítása volt. Nem vagyok művészettörténész. Nyilván nem lehet összehasonlítani Leonardo da Vincivel, bár valamit csak tud a pasi, ha a világon rengeteg helyen volt már kiállítása. Mindenesetre azt mondhatom, hogy én halál jól szórakoztam. Ha nem lettek volna annyian, talán hangosan vihogok a képeken. Bandzsa és dagadt alakok, bamba tekintetek, vicces fejű, kutyák, még a gyümölcs is gömbölydedebb, mint a valóságban, szóval elképesztő! Nagy mesterek műveit értelmezi újra, soknál ott van a leírásnál az eredeti mű.
Igen hosszú listát lehetne írni, lényegesn jobb festőkről, akik művei előtt az ember meg sem tud szólalni.
De felszabadultan röhögni melyiken lehet?
Ezért is jutott eszembe Király L. Norbi. Pavarottinak lássuk be jobb hangja volt. Elképesztő és tökéletes. Ámulatbaejtő és hihetetlen. De még egyszer sem fetrengtem tőle a röhögéstől:)
Szóval menthetetlen vagyok:) Most bekapcsolom újra Norbit, és közben rákeresek Botero további képeire:))
Egyet máris mutatok, aztán abbahagyom:)
Több kép.
4 megjegyzés:
Minket össze lehetne kötni! Egyik kedvenc festőm Botero! Mért lenne baj, hogy van humorérzéked és bírod az iróniát? :) Ahogy örexünk (mit mondok???!) egyre idétlenebbek leszünk, nem baj. :D
Szeretném a véleményem mindenkitől függetleníteni, csak önmagamtól nem!
Nem bánom, hogy ennyi idős vagyok amennyi. Nem bánom, hogy időnként elbűvöl az, ami giccses. Nem bánom, hogy olyan dolgon is tudok nevetni, aminek más nem érzi a diszkrét báját. A vicceket nem tudom megjegyezni, így akárhányszor is elmesélhetik nekem, mindig az újdonság erejével hatnak rám.
De.. ezeknél sokkal jobban imádom látni azt, hogy "miből lesz a cserebogár"! Ez a fiatal kis pasi kiállt oda, és adta önmagát! Nem plasztikáztatta a fülét, nem szabályoztatta a fogsorát - pedig az egyik nyilatkozatában elmondta, hogy a külsejének a megítélésétől tart a legjobban. ... és eltelt néhány hét, vagy nem is tudom mennyi idő! ... és ha megnézem az első és a tegnapi felvételt, micsoda különbség! Mégiscsak van benne valamiféle tehetség! Nem azt mondom, hogy a hangja az, ami megfog. Hanem a személyisége. Nem rajta, hanem Vele együtt nevetek!
.. és örülök a koromnak, mert már nem akarok alkalmazkodni mások véleményéhez, VÉGRE szeretnék önmagam lenni. Az egyik pillanatban az, aki esküszik a KIS HERCEGRE, a másik pillanatban rajong Norbiért, mert őszintén nevethetek Vele együtt!
.. és természetesen elfogadom, hogy másoknak más a véleménye, amit tiszteletben tartok! Ezért viszont is ugyanezt várom, bár úgy érzem, ehhez minimum annyit kell élni, mint amennyi már mögöttem van. Ja, és jól érzem magam a koromban:-))))))
Sajnálom, hogy nem megyek mostanában Pest felé. Én is tuti jót mosolyogtam volna ezeken a műveken :)
ez rohadt jó,(a festmények) csak ma találtam ide!
bevallom Norbi először idegesített, de az első élő adásban totál meggyőzőtt, szerintem ő volt az egyik legjobb, annyira laza volt, természetes, igazi showman!
szorítok neki!
Megjegyzés küldése