Ez az igazi barátság
Évától kaptam egy barátság oklevelet, s bár persze nagyon örültam neki, eddig még nem folytatam a játékot. Ennek persze több oka is van, időhiányra nem is akarnék hivatkozni, mert a fontos dolgokra mindig kell, hogy idő legyen. Inkább az, hogy nem nagyon tudtam mit kezdeni vele. Rengeteg blogot ismerek és olvasok, vannak nagy kedvencek, akiket nagyon kedvelek, bár nekik fogalmuk sincs róla. Egyébként meg roppant nehezen tudom az érzéseimet leírni, ez nyilván természet kérdése, de nem nagyon menne, hogy listát írjak arról, hogy kiben mit és miért szeretek.
Hogy most mégis erről szól a bejegyzés, annak oka, hogy Mesi blogján olvastam egy történetet, egy barátnőről és egy leégett lakásról. És annyira jó volt olvasni, hogy a rossz mennyi jót indít el, hogy úgy gondolom, akkor ezt az oklevelet én mindazoknak továbbítom, akik a bajban segíteni akarnak akár teljesen ismeretlenül is.
Hogy most mégis erről szól a bejegyzés, annak oka, hogy Mesi blogján olvastam egy történetet, egy barátnőről és egy leégett lakásról. És annyira jó volt olvasni, hogy a rossz mennyi jót indít el, hogy úgy gondolom, akkor ezt az oklevelet én mindazoknak továbbítom, akik a bajban segíteni akarnak akár teljesen ismeretlenül is.
3 megjegyzés:
Köszönöm szépen, hogy ezeket a sorokat leírtad! Sokat jelentenek nekem és ha nem lenne meglepi, mutogatnám Anitának is... de egyelőre pssssz... és kössssz! Nekem is van Barátság-oklevelem, szétosztatlanul ebben a harci helyzetben - egyik a tiéd!
Szeretnék beszállni a fotókönyv készítésbe Anitának. Bár nem vagyok "igazi" digis, de szívesen készítenék egy oldalt a könyvbe. A levélből úgy értelmeztem, hogy te veszed kezedbe a dolgot. Szóval várom a részleteket. (Azért írtam itt, mert sehol sem találtam az email-címedet.)
Szia Atyus, köszi, nagyon örülök, hogy jelentkeztél. Ahogy lesz bővebb infó vagy fotók, jelentkezem. A következő postban ott van az emailem is, oda is tudsz írni.
Megjegyzés küldése