Díj és elmélkedés
Egyszerre több helyről is megkaptam a kreatív blogger díjat, aminek természetesen nagyon örülök, mert
- jó, ha gondolnak rám
- jó, ha érdemesnek tartanak rá
- örömmel tölt el, hogy valakinél benne lehetek a top 7-ben
- A legfontosabb, hogy senkit nem szeretnék megbántani, szóval kérem, hogy senki se vegye személyes sértésnek a továbbiakat.
- Bevallom töredelmesen - bár ez szerintem eddig sem volt nagy titok - hogy nem szeretem a blog díjakat. Ennek nem 7, hanem ezer oka is van.
- Többnyire ugyanolyan okból kifolyólag, mint a körlevelet sem. Erről egyszer elmentettem egy oldalt, ami tökéletesen összefoglalja az ezzel kapcsolatos aggályaimat.
- A blogger díjjal is az a fő baj, hogy időnként tömegesen tűnik fel, és átsüvít a blogokon. Az ember, nem akarva megbántani a többieket, kényszert érez, hogy erre muszáj válaszolni, végigcsinálni az előírt szabályokat stb. Gondolkodhat rajta, hogy kinek küldje, mit is írjon indoklásnak. Mit írjon magáról, ha éppen ez a kérés. Biztos vagyok benne, hogy sokaknak ez nem okoz problémát, nekem igen. Akiket kedvelek, azokat egyébként is szüntelenül figyelem, minden oldalukat, bejegyzésüket elolvasom, a Cewe galériában nincs olyan oldal, amit ne néznék meg, a legtöbbet kommentezem is. Ha még van időm, energiám, a személyes blogokhoz is írok megjegyzést. Tehát igyekszem éreztetni is az érdeklődést, magamtól, örömmel.
- Ugyanígy gondolkodom a magam blogjával, oldalaival kapcsolatban. Akit érdekel mit csinálok, észreveszi az oldalaimat. A cewe összes cikkét maximális odafigyeléssel próbálom elkészíteni, messze meghaladva, ami a „munkaköri kötelességem” lenne. Ezért nekem a legnagyobb elismerés, ha a cikkhez kapok akár egy szót, hogy ez klassz volt, és hasznos. Ez nagyon fontos visszajelzés számomra, feldob, és további lelkes munkára ösztönöz. Ugyanígy, ha egy oldalamhoz kapok kommentet, az is nagyon jól esik.
- A blogdíjak hada nekem egy kényszerpályának tűnik. Muszáj továbbadni. Mert dehogy akarok én mást megbántani. Aztán válasszak is akárhány embert, amikor annál sokkal többet kedvelek, és figyelek. Van olyan időszak a blogokon, amikor annyi a díj, hogy a bloggerek bejegyzéseinek nagy része ebből áll. És ebben az időben, míg ezzel foglalkozunk, akár készíthetnénk egy scrap oldalt is, ami lényegesen többet mond el rólunk, mint pár kínunkban (legalábbis nekem az) összeszedett gondolat.
- És akkor még egyszer. Aki csak egy kicsit is ismer, nagyon remélem, nem sértődik meg. Eszembe sincs senkit megbántani, ráadásul akiktől díjakat kapni szoktam, mind fontosak számomra, csak ezt a közös figyelmet én másban látom megfelelően megvalósulni.
- Szerintem most iszonyat sokat meg lehetett rólam tudni :) Ehhez képest mi az, hogy természetesen élek-halok a családomért, imádom a tejeskávét, a csokit viszont nem:))